Még élek

Sziasztok!
Tudom,tudom,piszok régen jelentkeztem már nektek,de élek,csak technikai okok miatt nem tudtam jelentkezni ( tök egyszerű,dolgozni kell). De most van időm,és már kezdek bele jönni abba,hogy hogyan tudom beosztani az időm úgy hogy rátok is jusson elegendő időm. Ígérem,meg teszek mindent,hogy többé ne kelljen ilyen hosszú időre el tűnnöm.
Sokat gondolkoztam,hogy milyen bejegyzéssel jöjjek vissza,és hát sok ötlet van,de mind nagyon időigényes,így vissza térés alkalmából,egy laza kis bejegyzéssel jövök,amivel jobban meg érthetitek,hogy miért tűntem el. Röviden és tömören elmesélem életem legelső munkahelyét.
Nagyon szeretném,ha ti is írnátok nekem,hogy ti mit szeretnétek olvasni tőlem. Minden levelet szívesen olvasok! Írni itt tudtok.

Nos,soha nem dolgoztam még,külföldön meg főleg nem. Hazudnék ha azt mondanám,hogy nem féltem. Már tudom,nem volt mitől,de nem volt mindegy... Olyan hirtelen jött minden, az egyik napról a másikra... A próbanapon körbe vezettek,és be állítottak egy géphez dolgozni,természetesen segítettek,és meg mutatták mit kell tennem. Nagyon tetszett, tényleg teljesen oda voltam érte, és amikor a titkárnő szólt,hogy megkaptam a munkát piszok boldog voltam. Ez egy autó kütyüket gyártó gyár,én még magyarul sem igazán értettem mit is csinálok pontosan,de nem is az volt a dolgom... Másnap is volt még velem egy fiatal lány aki segített nekem eligazodni a dolgokban, mint kiderült ő is magyar, és hát ha másért nem is,de azért megérte itt dolgozni,hogy őt megismerhettem.<3 És nem csak őt. :)

Telt múlt az idő,egyre több gépen tanultam meg dolgozni,több munkatársat meg ismertem,és minden kezdett tökéletes lenni. Ezután elválasztottak tőlük és a másik váltásban kellett dolgoznom,ami annyira dühített,hogy azt sem tudtam mit csináljak,egészen addig amíg el nem kezdtem ott dolgozni,szuper volt,tényleg az. Teljesen stressz mentes munkám volt velük. És még több embert meg ismerhettem,ami megint csak pozitív. Két hete szóltak,hogy nincs rám szükségük tovább,rajtam kívül még 5-6 embernek fel mondtak,mert új gépeket szereztek amik maguktól működnek... Hát egy teljes világ tört össze bennem. Végül meg kértek,hogy maradjak még két hetet (nekem nem lett volna kötelező,mivel közvetítőn keresztül dolgozom), természetesen maradtam,hiszen imádtam már végül minden ott töltött percet. Az utolsó héten vissza raktak a barátnőim mellé,és bár imádtam,hogy vele dolgozhattam,az ottani gépkezelő srácokat nem bírtam el viselni,semmit sem tudtak hiszti nélkül csinálni,így ez remekül jött ki,hogy ne sírva jöjjek ki az utolsó napomon.

Nos,rengeteget tanultam itt,és nagyon örülök,hogy ott dolgozhattam,de én úgy gondolom mindennek meg van a maga miértje,biztosan van oka annak,hogy innen el kellett mennem. Nem vagyok elveszve és elkeseredve,időm sincs rá,hiszen hétfőn már kezdek az új munkahelyemen. Nem tudok véleményt mondani,hiszen nincs viszonyítási alapom,de hamarosan kiderül,hogy ennél rosszabb,vagy jobb jön. Én mindenképp pozitívan próbálok hozzá állni az új munkához!
Nektek milyen volt az első munkahelyetek? Boldogultatok? A második jobb lett?
Ha van kérdésetek írjatok bátran,és remélem elnézitek nekem,hogy így eltűntem. Nem ígérem,hogy nem fog több ilyen lenni,hiszen nem tudhatom,hogy milyen lesz az új munka,ha szeretnétek hogy arról is beszámoljak,jelezzétek.
Puszillak titeket <3